A MACSKAFAJTÁK CSOPORTOSÍTÁSA

Házimacska

A Földön élő kb. 300-400 millió macska nagy része „közönséges" házimacska. Életkörülményeik rendkívül változatosak. Amelyik egész életében lakásban volt, remekül megszokja azt, és nem vágyik a szabadba - kivéve a párzási időszakot. Amelyik viszont a szabadban született, nem igényli a kényelmet, és a kandalló melegét. A házimacska színe számtalan: lehet fekete, fehér, kékesszürke, háromszínű, csíkozott, tarka stb.

Hosszú szőrű macskák

Hosszú szőrű macskákról kb. 500 éve beszélhetünk. Kezdetben csak a perzsa és az angóra faj létezett. Napjainkban Európában általában perzsának, Amerikában hosszú szőrű macskának hívják őket. De nem minden hosszúszõrû macska perzsa! Az úgynevezett angóra típusból származik, amelyet a rövid szőrű macskák hosszú szőrű mutációjából tenyésztettek ki. Bár a perzsa és az angóra típus szőre egyaránt hosszú, mégis van különbség köztük. A perzsának lényegesen hosszabb (15 cm is lehet) és finomabb a szőrzete. Jelenleg mintegy 30 színváltozatuk létezik.

Félhosszú szőrű macskák

A félhosszú szőrűek legismertebb képviselője a birma macska. Első látásra nemigen különbözik a hosszú szőrű colourpoint perzsától, de szőrzete rövidebb. A birma mellett a félhosszú szőrűek közé tartozik még a norvég erdei, a török, balinéz, a maine coon, a ragdoll és a szomáli macska is. Jellemzőjük a középhosszú vagy hosszú szőrzet és a hiányzó aljszőrzet. Emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött. Ha nem tekintjük a hosszú szőrt, akkor a szomáli macska ugyanúgy néz ki, mint az abesszin.

Rövid szőrű macskák

A XVI. Századig Európában nem is ismertek másféle cicákat, mint a rövidszőrűeket. Alapszínük és mintázatuk cirmos volt, majd a háziasítás folytán alakult ki a többi változat. fajtatiszta tenyésztésükkel Angliában foglalkoztak először. Ma már sok színváltozatuk ismert: brit (európai), amerikai, abesszin, burma macskák, manx,skót lógófülű, sziámi,sphynx, orosz kék, rex macskák stb.

Egyéb szempontok

Az egyes macskafajták típusban különböznek egymástól. Az egyes típusokat a koponya alakja és a fejen található szervek formája alapján különíthetjük el; például az orr hossza és hajlata, az arc gömbölydedsége, az áll formája, a fül nagysága és alakja, a szemek nagysága és elhelyezkedése stb.
A fajták között különbség lehet a test nagyságában, a csontok méretében, a mancs alakjában, a farok felépítésében. A farokcsigolyák száma állandó, fajtától függően 20-27 között változik. A farok fontos szerepet játszik a test stabilizálásában. A magasból leeső macska a farok kormányzó mozgatásával szabályozza zuhanását, emellett pillanatnyi érzéseit és hangulatváltozásait is farka mozgatásával fejezi ki.